Évtizedekig tüskeként ékelődött az oszmánok hátába Szigetvár, amelyet egymás után több kapitánya is alaposan felkészített az ostromokra. Zrínyi Miklós hősies önfeláldozással védte az erősséget, de a szultán halála ellenére sem volt esélye a túlerő ellen.
Magyarországon a török kori várháborúk két legismertebb helyszíne kétségtelenül Eger és Szigetvár. Ma Egerben büszkén vállalják fel Dobó István, Szigetváron pedig Zrínyi Miklós kultuszának ápolását, és a helyszíneken megtekinthető modern kiállítások élvezetes módon mutatják be a 16. századi végvári harcokat. A rengeteg hasonlóság ellenére egy dologban azonban jelentősen különbözött a két hős harca. Dobó sikerrel védte meg a rá bízott erősséget, Zrínyi pedig karddal a kezében esett el Szigetvár romjai alatt. Az utókor azonban kegyes volt a horvát grófhoz, hiszen a történelmi emlékezet Pantheonjában már legyőzhetetlen hadvezérként foglalhatta el helyét.
Amikor Antimus Osvát a Dráva felé kanyargó Almás-patak mocsaras árterében felépítette az első kőtornyot, még maga sem gondolta volna, hogy Sziget – így szerepel a korabeli forrásokban – egyszer hatalmas végvár lesz, és az egész Dél-Dunántúl, sőt még Szlavónia védelme is az itt szolgáló katonákon múlik. A háromemeletes lakótornyot és a körülötte emelt falakat először 1449-ben említették castrum, azaz vár néven a latin nyelvű források. Alig egy évvel ezt megelőzően zajlott a szerencsétlen kimenetelű második rigómezei csata, tehát a kortársak nagyon is tisztában voltak az oszmán veszéllyel. Ám ekkor még joggal gondolhatták, hogy Koszovó nem Somogy vármegye, és áll még az erős Jajca, Knin és Nándorfehérvár, valamint – ha úgy hozza a hadiszerencse – itt hömpölyög a Száva és a Dráva is, és ezek együttesen biztosan képesek távoltartani a törököket. Néhány röpke évtizedig igazuk is volt, ám miközben az 1460-as évektől látszólag béke honolt az ország nyugati felén, hiszen a portyák inkább Erdélyt és a Tiszántúlt dúlták, az oszmán katonai gőzhenger lassan felfalta a balkáni királyságok maradékát. 1521-ben elesett Nándorfehérvár, és öt évvel később – Szigettől alig 70 kilométerre – katasztrofális vereséget szenvedett a Jagelló-hadsereg. A mohácsi csatában részt vett enyingi Török Bálint is, aki ekkor Szigetet családi örökségként – természetesen több más uradalom mellett – a kezében tartotta. A fiatal arisztokrata feladata volt II. Lajos király védelme, ám az ütközet hevében elkeveredett ura mellől, így nem is osztozott sorsában, hanem túlélve a harcot, visszatért családi fészkébe, Sziget várába.
